A Snapchat egyáltalán nem mondható újdonságnak, főleg ha azt nézzük, hogy már egészen 2011 óta letölthető és használható. Ugyanakkor itthon közel sem mondanám népszerűnek, hiszen a Facebook és az Instagram mellett szinte leginkább csak a középiskolás tinédzser korosztály használja.
Mivel szakmai szempontból a marketing területen, azon belül is az online marketing területén belül mozgolódom, ezért egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy aktívan fogom használni a Snapchatet, hogy kiderítsem, külföldön miért örvend ilyen nagy népszerűségnek.
Emlékszem, az első héten, mikor elkezdtem használni a Snapchatet, szinte az összes ismerősöm kinevetett, hogy egy ilyen borzalmas alkalmazást senki nem fog használni. Hosszú sztori röviden: mára szinte az összes közeli ismerősöm Snapchaten lóg éjjel-nappal.
Ebben az cikkben összefoglaltam 5 pontban, hogy mit tanultam a Snapchatről és az online közösségek alakulásáról az elmúlt 1 hónapban.
A Snapchat első pár perces használata után egyetlen érzés van úrrá a felhasználón, mégpedig a zavarodottság egy kis frusztráltsággal keverve.
Bár alapvetően egyszerűnek tűnik az alkalmazás 3 képernyőből álló felépítése (beszélgetések, kamera és Stories), mégis nagyon frusztráló tud lenni ez a felosztás, amit ha párosítunk az egyedi ikonhasználattal, akkor teljes a káosz.
A Snapchat felhasználói élményét alapvetően a rejtett trükkök határozzák meg, amelyek szinte sehová sincsenek leírva és jelezve az alkalmazáson belül. (Ilyen például a dupla érintésre megforduló kamera nézet, vagy az arcunkra hosszan történő érintésre aktiválódó kiterjesztett valóság funkció.)
Abban az esetben azonban, ha tindézser vagy és középiskolába jársz, ahol a haverok is Snapchaten lógnak egész nap, és te tudsz egy olyan rejtett funkciót, amit a többiek nem, akkor hirtelen te leszel az osztály legmenőbb arca. Így érkeztünk el arra a pontra, ami valójában a Snapchat célja, mégpedig, hogy a felhasználók egymásnak mutogassák a rejtett funkciókat és így egyre többen és többen beszéljenek a Snapchatről.
Emlékszem, mikor először egy haverommal felfedeztük a rejtett funkciók lényegét és első mondata az volt, hogy “és mi van akkor, ha nekünk nincs egyetlen tinédzser Snapchates ismerősünk sem?!”. Hát ebben az esetben marad a YouTube (elképesztő mennyiségű tippek és trükkök jellegű videó van).
Tehát kívülállók számára borzalmas a felhasználói élménye az első hetekben, többek között ez is az oka annak, hogy bár pár éve már kipróbáltam magát az alkalmazást, de 2 óra múlva le is töröltem azzal a lendülettel, mára viszont már a kezdőképernyőm egyik meghatározó tagja lett.
A felhasználói élmény másik meghatározó tényezője, hogy úgy lett kialakítva az app, hogy minden egyes nap vissza kell látogatnod abban az esetben, ha nem akarsz lemaradni semmilyen tartalomról, márpedig a Snapchat esetén ritkán akarsz akarsz kimaradni a sztorikból. Véleményem szerint ez egy zseniális húzás volt a fejlesztők részéről.
A felhasználói élmény alapvetően a rejtett tippek és trükkök elsajátításától függ, amelyek úgy lettek kialakítva, hogy minden egyes nap vissza kell látogatnod az alkalmazásba.
2. Nincs többé like és követő vadászat
Miután elkezdtem aktívan posztolni a Snapchaten, egy idő után azon kaptam magam, hogy rendszeresen újra és újra megnyitom az appot, hogy megnézzem, mennyi “like és követő” érkezett az elmúlt időben.
Megdöbbenve vettem észre, hogy a Snapchaten belül sem “követők”, sem pedig “like” nem létezik – és ez zseniális.
Ha visszagondolunk a közösségi média fejlődésére, a Facebookon egy idő után csak arra helyeződött a hangsúly, hogy egyre több like-ot és megosztást kapjunk a bejegyzéseinkre és a képeinkre. Ez idővel olyan szintre fejlődött, hogy kizárólag csak azért posztoltak emberek, hogy egyre több like-ot és megosztást kapjanak. Majd amikor a Facebook algoritmusa elrontotta ezt az élményt azáltal, hogy egyes ismerősök bejegyzéseit nem mutatta meg, ez az egész viselkedési minta áthelyeződött az Instagramra, ahol most ugyanaz a folyamat játszódik le, mint a Facebook esetén (képek algoritmus általi szűrése és kizárólag like miatti posztolás).
Most, ahogyan az Instagramról szépen lassan kezdenek majd eltávolodni a fiatalok, a következő legjobb alternatíva a Snapchat lesz, ahol viszont úgy tűnik, hogy ez a viselkedési minta meg fog törni, mivel nem lehet egy képet vagy videót sem like-olni, sem pedig megosztani.
A Snapchaten nem lehet sem like-olni, sem pedig megosztani, és még a hagyományos értelemben vett “követők” sincsenek.
Összesen egyetlen számunk van, mégpedig a felhasználói pontszám (Snapchat User Score), ami az elküldött és fogadott Snapek, illetve egyéb tényezőkből automatikusan generálódik. Ezen kívül mérvadó lehetne még az ismerősök száma (Contacts) és a Snap Story-t megnézők száma, de igazából ezeket sem figyelgeti az ember, mert kellően el vannak rejtve az alkalmazásban és teljesen lényegtelenek (nem látjuk például, hogy egy másik ember Snap Story-ját hányan nézték meg).
Mindez egyetlen viselkedéshez vezet: oszd meg amit éppen csinálsz és szeretnéd, hogy mások is lássák és menj tovább, éld át a pillanatot és ne a like-okat nézegesd percenként.
Ehhez pedig még hozzájárul, hogy a Snapchat Story esetén nincs arra mód, hogy előre elkészített és megszerkesztett fotót osszunk meg, azaz nincs olyan, hogy egy 3 napos kirándulás 3 hetesnek tűnik, kiretusált képeket mutogatunk magunkról és nem létező helyszíneket posztolgatunk. Csak azt tudjuk megosztani és csakis akkor, amit és amikor éppen átéljük őket.
Mivel a Snapchaten csak a jelen pillanatot tudjuk megosztani, így nincs olyan, hogy végletekig tökéletesített és retusált fotókat nézegetünk az ismerőseinkről.
Mivel a Snapchaten az elmúlás illúziója (következő pont) miatt sokkal több mindent megosztunk, mint amit normális esetben Facebookon vagy Instagramon tennénk, ezért lényegesen többet tudhatnak meg rólunk a Snapchat haverjaink és fordítva. Így összességében a Snapchat barátok egyben a legközelebbi barátok is, hiszen szinte naprakészek vagyunk az adott illető életével kapcsolatosan.
Mivel itt nincs semmiféle szűrési algoritmus, így minden ismerősünk Story-ját megtekinthetjük, illetve minden üzenetet megkapunk. Mi döntjük el, hogy kinek a Story-ját akarjuk megtekinteni (de akiére meg nem vagyunk kíváncsiak, akkor ő miért is van a barátaink között?).
A Snapchat Story olyan, mintha az adott illetővel töltenénk az egész napot még akkor is, ha a valóságban nem tudunk ott lenni vele.
Erre kitűnő példa, hogy vizsgaidőszakom közben mikor nem volt annyi időm a haverokkal lógni, akkor is tudtam naprakészen, hogy éppen mi újság velük, és mikor ismét volt időnk találkozi, ott tudtunk mindent folytatni, ahol éppen abbahagytuk. De szintén nagyon jó példám van arra is, hogy van akivel évek óta nem beszélgettem, de miután látta Snapchaten, hogy éppen mivel foglalkozom, ismét elkezdtünk beszélgetni.
Szintén ide tartozik, hogy van ismerősöm, akinek körülbelül minden 20 év alatti barátja Snapchaten van csak, Facebookon már be sem jelölik egymást. Ez is jól mutatja, hogy mennyire más jellegű a Snapchat baráti kör, mint például a Facebook ismerős vagy Instagram követő fogalma.
A Snapchat alapvető felhasználói élményét az önmagukat megsemmisítő fényképek jelentették már a kezdetektől fogva. Tehát mielőtt elküldünk egy fényképet az ismerősünknek, akkor beállíthatjuk, hogy hány másodpercig megtekinthetőek és utána örökre törlődik a kép mindenhonnan.
Ez a tulajdonság nyilván arra sarkalta a felhasználókat, hogy sokkal több mindent osszanak meg, amit esetleg eddig normális körülmények között nem osztottak volna meg sehol máshol. Abban az esetben pedig, ha a fogadó fél képernyőfotót készít, arról azonnal értesítést kap a küldő fél. Ezáltal tökéletes úgymond az illúziója annak, hogy nem rögzíthetőek a Snapchaten küldött képek. Természetesen ez nem igaz, mert legalább 3 féle módot tudnék reflexből mondani, hogy hogyan lehet a képeket rögzíteni anélkül, hogy a küldő fél értesülne róla, de ettől eltekintve az alkalmazás alapvető élménye változatlan.
A maguktól eltűnő Snapek adják azt az illúziót, hogy bármit megoszthatunk az alkalmazáson belül.
Idővel ezt a funkciót nemcsak a képekre, hanem a szöveges üzenetekre is kiterjesztették, ami véleményem szerint rendkívül bosszantó.
Össze sem tudom számolni, hogy hány olyan alkalom volt, hogy egy ismerősöm válaszolt Snapchaten valamire, de már fogalmam sem volt, hogy miről beszélgettünk korábban, szóval aki itt szeretne kommunikálni, mindenképp kezdjen valamilyen memóriajátékkal, mert mókás lesz az itteni beszélgetés.
A képek és videók megosztásának alapvetően két módja van az alkalmazáson belül: privát üzenet és Snapchat Story.
Mindkettőnek megvan a maga szerepe. A privát üzenet formájában egy kép vagy videó egyszer (legfeljebb kétszer) tekinthető meg és utána azonnal törlődik. A Story esetén 24 óráig tekinthető meg egy kép vagy videó az összes ismerősünk által, korlátlan ismétléssel. Ahogy látjuk, mindkettőnek megvan a maga szerepe és funkcionalitása.
A legnagyobb hiba a Snapchat használata során, ha ezt az alapvető szabályt nem tartjuk be!
Mivel a privát üzenet küldése esetén lehetőségünk van egyetlen képet az összes ismerősünknek privát üzenetben elküldeni, ezért sokan összekeverik ezt a kétféle megosztási módot.
Itt a baj csak az, hogy a privát üzenetről értesítést is kapunk és nem láthatjuk, hogy rajtunk kívül ki kapta még meg az adott üzenetet.
Így nagyon könnyedén olyan teljesen irreleváns tartalmakat kaphatunk értesítésekkel és mindennel együtt, ami egyáltalán nem érdekel minket. Ilyenkor persze megkérhetjük az ismerősünket, hogy minket ne spammeljen, de én minden 3. ilyen üzenet után azonnal törlöm az adott személyt az ismerőseim közül, mert rendkívül bosszantó. Az ilyen tartalmakat Story-ba kell pakolni és akkor nincs probléma. Ennyire egyszerű.
Amit körüzenetben küldenénk ki az ismerőseinknek, azt pakoljuk a Stroy-ba, mert annak ott a helye. Ne spammeljük az ismerőseinket!
Snapre fel!
Amint a fent leírtakból látható, a Snapchat meglehetősen más, mint a többi közösségi platform, aminek én rendkívül örülök.
Ahogyan látom, egyre több és több ismerősöm kezd lassan átszivárogni a Instagram felől a Snapchat felé, és ha azt nézem, hogy a fiatalok már abban a mentalitásban fogják tölteni az idejüket, hogy mindegy, hány követő és like van, a lényeg a megosztáson és a kommunikáción, illetve a valóság javításán van, ez mindenképp örömmel tölt el.
