A játék jelenleg a magyar App Store-ból ugyan még nem tölhető le, de amennyiben a hírek igazak, ez akár még a héten változhat. Na de mi is az a Pokémon GO?
Egy olyan durva játékkal, nem is játékkal, inkább jelenséggel van dolgunk, amire eddig alig volt példa. Adott egy, a ’90-es években indult franchise, a Pokémon, ami először csak egy Game Boy-ra készült szerepjáték volt, majd később lett belőle anime, manga, gyűjthető kártyaszett és film is. Most pedig egy GPS és virtuális valóság (AR) alapú játék lett, amiben a való világban, az utcán sétálva gyűjthetjük ezeket a fura kis lényeket, hogy aztán megküzdhessenek egymással és eldőlhessen, melyik Pokémon mester a legjobb a környéken. Szerezd meg hát mind!
A legtöbben szerintem a Pokémonnal anime sorozat formájában találkozhattak, ami hazánkban is nagy népszerűségnek örvendett az ezredforduló idején. Jómagam alig pár részt láttam csak, hiszen én inkább Dragon Ball rajongó voltam, de persze én is tisztában vagyok az alapfelállással, a karakterekkel és a szörnyecskékkel.
A sorozatban Ash és barátai kalandjait követjük végig a Pokémon mesterré válás rögös útján. A játékot mi is úgy kezdjük, mint Ash: tapasztalatlan kis edzőként, aki az elején választhat egy Pokémont. Ash végül a mára már a Pokémon szóval egyenértékű Pikachut kapja, míg mi három közül választhatunk, ami épp megjelenik. Van egy trükkamivel mi is megszerezhetjük Pikachut már az elején, ehhez pedig – ha minden igaz – csak annyit kell tenni, hogy tovább sétálunk, addig míg eltűnik a három választható szörnyecske és megjelennek helyette újak, és ezt addig kell ismételni, míg Pikachu is köztük nem lesz, amihez nagyjából 5 perc kell. A játékbeli, térképen sétáló avatárunk kinézetét szűkös keretek közt, de személyre szabhatjuk, viszont ez később nem változtatható, vagy legalábbis én még nem vagyok olyan szinten, ahol esetleg lehet a ruházatot változtatni.
A Pokémon GO a Google Maps alapján helyezi el a GPS jel segítségével az avatárunkat, ami folyamatosan arra jár, amerre mi a telefonnal. Ez nem az a játék, amit otthonról, az ágyban vagy a fotelben tespedve lehet játszani, szóval nyakunkba kell venni a várost, ha Pokémon mesterré szeretnénk válni. Ez az egyik legnagyobb erőssége a játéknak, hogy képes motiválni a játékosokat (nyilván nem mindenkit, amit teljesen megértek), hogy mozduljanak ki, sétáljanak, fedezzék fel a környezetüket és így érjenek el valamit, ne a négy fal közt.
Mikor volt utoljára ilyen játék? Elég régen és iOS-re sokáig nem is volt elérhető azIngress, amit ugyanaz a csapat csinált mint most a Pokémon GO-t (volt tapasztalat bőven), de az valahogy elhalt, főleg, hogy iOS-re akkor jelent meg nagyjából, amikor már a kutya se játszott vele. Sokaknak nincs okosorája vagy karkötője, ami esetleg virtuálisan motiválja több mozgásra, viszont lehet, hogy pont a Pokémon GO lesz az, ami meghozza számára ezt a motivációt.
Mivel GPS alapú a játék, ezért a helyzetünknek megfelelően jelennek meg különböző dolgok a térképen. Három dolgot kell megemlíteni, amivel a játékos találkozhat a térképen. Az első az úgynevezett PokéStop, ezek olyan helyi, apró látványosságok (szobrok, kutak, emléktáblák, stb.) amik jól felismerhetőek és a közelükbe érve rájuk koppintva, majd a kört megpördítve ajándékokat adnak. Néhány percenként újra meg lehet pördíteni a kört és akkor újra kapunk ajándékot, de nem lehet állandóan ajándékot kinyerni belőlük. A PokéStopoknak köszönhetően több olyan apróságot is észrevettem a lakhelyem és a munkahelyem környékén ami mellett évekig elmentem és észre se vettem. Amúgy ezeket a PokéStopokat bizonyos szint felett fejleszteni is lehet, de azt még nem tudom, hogy pontosan mit érünk ezzel, gondolom több és jobb ajándékot dobnak.
A második dolog a térképen, ami szemet szúrhat, a Gym, azaz edzőterem. Itt van lehetőségünk megmérettetni a Pokémonjainkat. Az ötös szint elérése után tudunk csak párbajozni és még a harc megkezdése előtt csapatot kell választanunk, amiből három áll a rendelkezésünkre. A döntésünknek csak annyi jelentősége van, hogy az egyes gymeket más-más csapat uralja és nyilván mindenkinek az a célja, hogy a környékén az ő csapata uralja a legtöbbet.
Az ellenséges edzőtermeket úgy tudjuk elfoglalni, hogy legyőzzük a benne lévő egy vagy több Pokémont, amit a másik csapat otthagyott őrzésre. Az edzőtermeknek van egy úgynevezett tekintély pontja, amit lenullázva (ez akár több harcba is kerülhet) tudjuk átvenni az uralmat, majd utána a saját Pokémonunkat helyezhetjük el ott, ami addig ott marad, amíg le nem győzik a másik csapatból. Egy-egy edzőterem több szintes is lehet, attól függően, hogy a birtokló csapat mennyit edzett benne, amivel nem csak új szintek nyílnak meg (több Pokémon helyezhető el benne védekezésre), hanem a tekintély pont is nő.
A harmadik és talán legfontosabb történés a térképen a levelek mozgása, ez azt jelenti, hogy a környéken valahol egy vadon élő Pokémon motoszkál. Ha szerencsénk van, és elég ideig arrafelé tartózkodunk, akkor megmutatja magát a szörnyecske, amit a kiterjesztett valóságban (ez akár ki is kapcsolható) elfoghatunk egy jól irányzott pokélabdával. Befogás után regisztrálásra kerül a Pokédexbe a lényecske, ami mellé tapasztalati pontokat (szintlépéshez kell), csillagport és cukorkát kapunk, ami a Pokémonok erősebbé tételéhez és átalakulásukhoz szükséges. A Pokémonok elfordulási aránya a sűrűn lakott, mondjuk belvárosi területeken nagyobb, mint a ritkás külvárosban vagy vidéken.
Pokémonokat nem csak a „vadonban“ tudunk befogni, hanem a PokéStopoknál ajándékba kapott tojásokból is kikelthetjük őket, amihez elég csak inkubátorba tenni a tojást és annyi kilométert legyalogolni amennyi alatt kikel a tojás. Én ilyen módon szereztem ma egy Pikachut.
Sajnos a játékosok közti Pokémon csere lehetősége még nem érhető el a játékban. Tojásokon kívül pokélabdákat, felélesztő köveket, és bájitalokat is kaphatunk (magasabb szinteken még lesznek mások is). Amennyiben nincs labdánk, nem tudunk befogni Pokémont. Ha harcban kikapott vagy csak nagyon legyengült a lényünk és nincs megfelelő kövünk vagy bájitalunk a meggyógyítására, akkor addig, míg nem szerzünk ilyeneket, nem tudjuk harcba küldeni újra őket.
Apropó harc. Ez viszonylag egyszerűen zajlik, bár itt ajánlom a virtuális valóság ideiglenes kikapcsolását. Először is egy edzőterem közelében kell lennünk, hogy ki tudjuk hívni az ellenfelet, majd összeállíthatjuk a hat fős Pokémon csapatunkat, amik majd küzdeni fognak. Amint ezzel megvolnánk, már jön is a durva csépelés. Minden Pokémonnak két támadása van, az első a sima, ellenfélre koppintva támadós, a másik a komolyabb támadás, ehhez hosszan lenyomva kell tartani megfelelő ideig az ujjunkat, hogy egy erősebb sebzést tudjunk bevinni a másik szörnynek. Védekezni pedig oldalra húzással tudunk, ilyenkor a Pokémonunk kitér oldalra a támadás elől. Érdemes csak olyan edzőtermeket kihívni, ahol van esélyünk a győzelemre, többszörös CP-s lényekkel kár próbálkozni. Elvileg egyszerre többen is támadhatjuk ugyanazt az edzőtermet összefogott erővel, de ilyennel én még nem találkoztam, hiszen itthon hivatalosan még nem is érhető el a játék, de remélem hamarosan nálunk is megjelennek a lelkes Pokémon edzők az utcákon.
Sokat lehetne még írni a játékról magáról, de talán ennél sokkal izgalmasabb az, hogy mit ki nem hoz az emberekből egy játék. A minap söröztem néhány volt osztálytársammal és a beszélgetés közben valahogy szóba jött a Pokémon GO, aminek az lett az eredménye, hogy a sörözés végén nem az éjszakai busz felé vettük az irányt, hanem vadul elkezdtük keresni a környéken a kis lényeket.
Nem is maga a játék ami igazán durva, hanem a körülette kialakult jelenség. Külföldön ha valaki az utcán a telefonjával hirtelen megáll és dobáló mozdulatokat tesz, az biztosan pokémonozik. A legváltozatosabb helyeken tudnak a Pokémonok felbukkanni,Ausztráliában például egy rendőrőrsön egy ritka Sandshrew szokott tanyázni, illetve a PokéStop is értékes ajándékokat ad, ami azt eredményezte, hogy rengetegen a telefonjukkal a kezükben mit sem sejtve besétáltak a zsarukhoz, akik később kiírták, hogy nem kell bejönni az épületbe, elég csak előtte megállni az ajándékokért és Pokémonért.
Rengeteg vicces történet terjed a neten, hogy hol és milyen körülmények közt találtak ritka lényeket, de sajnos van pár szomorú eset is. Volt olyan játékos, aki hullát talált Pokémon helyett, vagy épp nem tetszett a helyieknek, hogy befogás közben a kamerát a rájuk irányította a játékos, akit emiatt majdnem megvertek. Voltak, akiket kiraboltak, miközben épp párbajoztak, de volt olyan is aki balesetet szenvedett és eltörte a lábát és most hetekig nem kergetheti a Pokémonokat. Persze ahogyan azt az Urban Legends cikkében olvashatjuk, már elindult a pokémonos városi legendák terjesztése is.
A játék életkorával egyenesarányban nőni fog a hasonló esetek száma, főleg majd akkor, mikor világszerte elérhető lesz a játék.
Engem elég rendesen beszippantott a Pokémon GO. Mondjuk eleinte csak az hajtott, hogy a cikket rendesen, saját tapasztalatokkal tudjam megírni, aztán viszont teljesen rákattantam, például ma is, ebédre menet inkább kerülőt tettem, mert a másik utcában több motoszkáló szörnyecskét láttam.
A játék sikere több részből áll: szerethető, nosztalgikus történet és karakterek; kiterjesztett valóság és GPS-alapú játéktér; ha el akarsz érni valamit, muszáj kimozdulnod, nem tespedhetsz otthon. Szerintem kimondhatjuk bátran, hogy a Pokémon GO egy játékos köntösbe bújtatott fitnesz alkalmazás.
Néhány tipp még a cikk végére.
Külső akksit nagyon ajánlott Pokémon vadászatra vinni, mert csak úgy zabálja az akksit – még szerencse, hogy a SzifonStore-ban számos külső akkumulátor közül választhattok. A mobilnetet annyira nem vészesen fogyasztja, nekem még 50 MB-ot se érte el a mutató ezalatt a pár nap alatt, de persze a kis magyar valóságban már olvastam olyat, aki azon gondolkozik, hogyan tudna mobilnet nélkül játszani, de ezzel inkább ne is foglalkozzunk. A zenét és a hangokat szerintem érdemes kikapcsolni, mert utcán elég zavaró lehet másoknak, nekünk meg fülessel a zenét zavarja.
Van egy akksi kimélő mód is a játékban, bár ez nem tiszta, hogy pontosan hogy csökkenti a fogyasztást, de azt észrevettem, hogy ha a telefon teteje a föld felé néz akkor elsötétül a kép és csak egy halvány logó látszik, ami OLED kijelzőknél sokat spórolhat, hiszen ott a fekete pixelek nem világítanak, de iPhone-on ez mindegy sajnos.
Mindig nézzetek a lábatok elé, nehogy úgy járjatok, mint az a játékos, aki a lábát törte, vagy akár rosszabb történjen.
A Pokémon GO alapból teljesen ingyenes, de persze a gyorsabb haladás érdekében lehetőségünk van mindenfélét vásárolni valódi pénzért is. Az igazi fanatikusoknak még egy Bluetooth-os karkötőt/csíptetőt is kínál a fejlesztő cég, aminek a segítségével akár egy gombnyomással is begyűjthetjük a környéken motoszkáló szörnyecskéket.
Nem győzzük elégszer hangsúlyozni, hogy csak akkor lesz elérhető a fizetési opcióknál a ‘None’, ha az egész folyamatot nem egy Apple ID létrehozásával, hanem egy ingyenes alkalmazás letöltésével, jelen esetben a Pokémon GO-val kezditek és mikor a letöltés gomb megnyomása után megkérdezi, hogy meglévő vagy új Apple ID-val szeretnéd letölteni, akkor az új létrehozását kell választani. Ennyi a trükkje, csak sajnos sokan csak átfutják a cikket és elhasalnak emiatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése